Pelajarilah surat Al Baqarah karena mengambilnya berkah dan meninggalkannya rugi, tidak mampu dikalahkan oleh tukang-tukang sihir
Imam Darimi : 3257حَدَّثَنَا أَبُو نُعَيْمٍ حَدَّثَنَا بَشِيرٌ هُوَ ابْنُ الْمُهَاجِرِ حَدَّثَنِي عَبْدُ اللَّهِ بْنُ بُرَيْدَةَ عَنْ أَبِيهِ قَالَ كُنْتُ جَالِسًا عِنْدَ النَّبِيِّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فَسَمِعْتُهُ يَقُولُ تَعَلَّمُوا سُورَةَ الْبَقَرَةِ فَإِنَّ أَخْذَهَا بَرَكَةٌ وَتَرْكَهَا حَسْرَةٌ وَلَا يَسْتَطِيعُهَا الْبَطَلَةُ ثُمَّ سَكَتَ سَاعَةً ثُمَّ قَالَ تَعَلَّمُوا سُورَةَ الْبَقَرَةِ وَآلِ عِمْرَانَ فَإِنَّهُمَا الزَّهْرَاوَانِ وَإِنَّهُمَا تُظِلَّانِ صَاحِبَهُمَا يَوْمَ الْقِيَامَةِ كَأَنَّهُمَا غَمَامَتَانِ أَوْ غَيَايَتَانِ أَوْ فِرْقَانِ مِنْ طَيْرٍ صَوَافَّ وَإِنَّ الْقُرْآنَ يَلْقَى صَاحِبَهُ يَوْمَ الْقِيَامَةِ حِينَ يَنْشَقُّ عَنْهُ الْقَبْرُ كَالرَّجُلِ الشَّاحِبِ فَيَقُولُ لَهُ هَلْ تَعْرِفُنِي فَيَقُولُ مَا أَعْرِفُكَ فَيَقُولُ أَنَا صَاحِبُكَ الْقُرْآنُ الَّذِي أَظْمَأْتُكَ فِي الْهَوَاجِرِ وَأَسْهَرْتُ لَيْلَكَ وَإِنَّ كُلَّ تَاجِرٍ مِنْ وَرَاءِ تِجَارَتِهِ وَإِنَّكَ الْيَوْمَ مِنْ وَرَاءِ كُلِّ تِجَارَةٍ فَيُعْطَى الْمُلْكَ بِيَمِينِهِ وَالْخُلْدَ بِشِمَالِهِ وَيُوضَعُ عَلَى رَأْسِهِ تَاجُ الْوَقَارِ وَيُكْسَى وَالِدَاهُ حُلَّتَيْنِ لَا يُقَوَّمُ لَهُمَا الدُّنْيَا فَيَقُولَانِ بِمَ كُسِينَا هَذَا وَيُقَالُ لَهُمَا بِأَخْذِ وَلَدِكُمَا الْقُرْآنَ ثُمَّ يُقَالُ لَهُ اقْرَأْ وَاصْعَدْ فِي دَرَجِ الْجَنَّةِ وَغُرَفِهَا فَهُوَ فِي صُعُودٍ مَا دَامَ يَقْرَأُ هَذًّا كَانَ أَوْ تَرْتِيلًا
Ekɛɛ wɔ [Abu Nu’aim] ekɛɛ wɔ [Basyir] lɛ ji Ibn Al Muhajir ekɛɛ mi [Abdullah bin Buraidah] kɛjɛ [etsɛ] ŋɔɔ ekɛɛ; Be ko lɛ, mita Gbalɔ sallallaahu ‘alaihi wasallam lɛ masɛi, ni minu ni ekɛɛ: ‘Kasemɔ Surah Al Baqarah ejaakɛ ekasemɔ ji jɔɔmɔ ni eshimɔ ji laajemɔ. Abɔfoi lɛ nyɛɛɛ aye enɔ kunim’. Kɛkɛ ni efee dioo fioo, kɛkɛ ni ekɛɛ: ‘Kasemɔ Surah Al Baqarah kɛ Surah Ali Imran, yɛ anɔkwale mli lɛ, atsɛɔ woji enyɔ nɛɛ akɛ ‘az zahrawan’ ni woji enyɔ nɛɛ hu baabu amɛkanelɔi lɛ ahe yɛ Kojomɔ Gbi lɛ nɔ. Etamɔ nɔ ni niŋmaa okadii enyɔ lɛ tamɔ atatui enyɔ loo nibii enyɔ ni bei pii lɛ amɛbuɔ adesai loo okpoi akui enyɔ ni amɛgbɛ amɛfiji amli lɛ. Anɔkwale, Qur’an lɛ kɛ ekanelɔi lɛ baakpe yɛ Kojomɔ Gbi lɛ nɔ beni gbohiiashitee lɛ mli baagbala tamɔ gbɔmɔ ni gbeyeishemɔ efee lɛ ŋmɔlɔŋmɔlɔ lɛ. Ekɛɛ ekanelɔi lɛ akɛ; Ani ole mi? Eha hetoo akɛ; Mileee nyɛ. Ekɛɛ akɛ; Miji onaanyo, Qur’an lɛ, ni gbeɔ kumai yɛ gbii ni mli edɔ lɛ amli ni ehaa oteɔ shi gbɛkɛ. Yɛ anɔkwale mli lɛ, jarayelɔ fɛɛ jarayelɔ baaná sɛɛnamɔ kɛjɛ ejarayeli lɛ mli. Lɛɛlɛŋ, ŋmɛnɛ lɛ, obaaná nyɔmɔwoo kɛjɛ jarayeli fɛɛ jarayeli ni otsu lɛ mli. Kɛkɛ ni akɛ maŋtsɛyeli lɛ woɔ Qur’an kanelɔ lɛ ninejurɔgbɛ kɛ naanɔ yɛ ebɛku nine mli, ni akɛ toiŋjɔlɛ akekere woɔ eyitso nɔ. Yɛ nakai beaŋ lɛ, aha efɔlɔi jwetrii enyɔ ni jara wa waa yɛ je lɛŋ. Fɔlɔi enyɔ lɛ fɛɛ kɛɛ; Mɛni hewɔ aha wɔ jwetrii nɛɛ? Akɛɛ amɛyi enyɔ lɛ fɛɛ akɛ; Ejaakɛ obi lɛ miikase Koran lɛ. Kɛkɛ ni akɛɛ lɛ akɛ; Kanemɔ ni okwɔ ŋwɛi atsɛ̃rɛ̃i lɛ kɛ etsuji lɛ anɔ. No hewɔ lɛ etee nɔ ete shi be fɛɛ be ni ekaneɔ nii lɛ, oya kɛ blɛoo fɛɛ’.