Imam Ahmad : 18128
مُحَمَّدُ بْنُ جَعْفَرٍ حَدَّثَنَا شُعْبَةُ وَحَجَّاجٌ قَالَ حَدَّثَنِي شُعْبَةُ قَالَ سَمِعْتُ قَتَادَةَ يُحَدِّثُ عَنْ أَبِي نَضْرَةَ قَالَ حَجَّاجٌ سَمِعْتُ أَبَا نَضْرَةَ عَنْ قَيْسِ بْنِ عَبَّادٍ قَالَ قُلْتُ لِعَمَّارٍ أَرَأَيْتَ قِتَالَكُمْ رَأْيًا رَأَيْتُمُوهُ قَالَ حَجَّاجٌ أَرَأَيْتَ هَذَا الْأَمْرَ يَعْنِي قِتَالَهُمْ رَأْيًا رَأَيْتُمُوهُ فَإِنَّ الرَّأْيَ يُخْطِئُ وَيُصِيبُ أَوْ عَهْدٌ عَهِدَهُ إِلَيْكُمْ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فَقَالَ مَا عَهِدَ إِلَيْنَا رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ شَيْئًا لَمْ يَعْهَدْهُ إِلَى النَّاسِ كَافَّةً وَقَالَ إِنَّ رَسُولَ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَالَ إِنَّ فِي أُمَّتِي قَالَ شُعْبَةُ وَيَحْسِبُهُ قَالَ حَدَّثَنِي حُذَيْفَةُ إِنَّ فِي أُمَّتِي اثْنَيْ عَشَرَ مُنَافِقًا فَقَالَ لَا يَدْخُلُونَ الْجَنَّةَ وَلَا يَجِدُونَ رِيحَهَا حَتَّى يَلِجَ الْجَمَلُ فِي سَمِّ الْخِيَاطِ ثَمَانِيَةٌ مِنْهُمْ تَكْفِيكَهُمُ الدُّبَيْلَةُ سِرَاجٌ مِنْ نَارٍ يَظْهَرُ فِي أَكْتَافِهِمْ حَتَّى يَنْجُمَ فِي صُدُورِهِمْ
Azt mondta nekünk [Mohamed bin Dzsa’fár], elmondta nekünk [Szjú’báhnak] és [Hadzsajnak], azt mondta; azt mondta nekem [Szjú’báhnak], azt mondta; hallottam [Katadahtól], hogy [Abu Nadlráhtól] mondta. Azt mondta [Hadzsaj], hallottam [Abu Nadlráhtól] [Kajsz bin Abbadtól], azt mondta; megkérdeztem [Ammart]: „Ez a háború a te véleményed, amit eldöntöttél?” Hadzsaj azt mondta: „Gondolod, hogy ez az ügy, nevezetesen a te háborúd, egy véleményed, amit eldöntöttél? Mert egy vélemény lehet téves és lehet helyes is. Vagy ez egy ígéret, amit a Próféta (béke legyen vele) ígért neked?” Ammar így válaszolt: „A Próféta (béke legyen vele) soha nem ígért nekünk semmi olyat, amit ne ígért volna meg az egész népnek.” Ammar azt is mondta: „Valóban, a Próféta (béke legyen vele) egyszer azt mondta: „Valóban az én ummámban.” – mondta Suba; Gyanúi szerint azt mondta; azt mondta nekem [Hudzaifának]; „Valóban, az én ummámban tizenkét képmutató van. Nem jutnak be a mennyországba, és nem érzik annak szagát, amíg egy teve át nem megy a tű fokán. Csak nyolcan pusztultak el közülük Dubailah-val – egy nagy, pusztító fekéllyel –, vállukon a pokolból származó siraj – fény – volt, amely a mellkasukra terjedt ki.”