Reprezentatív hadísz
Infaqkan lah harta tanpa menjatuhkan diri kedalam kebinasaan
Imam Tirmidzi : 2898حَدَّثَنَا عَبْدُ بْنُ حُمَيْدٍ حَدَّثَنَا الضَّحَّاكُ بْنُ مَخْلَدٍ عَنْ حَيْوَةَ بْنِ شُرَيْحٍ عَنْ يَزِيدَ بْنِ أَبِي حَبِيبٍ عَنْ أَسْلَمَ أَبِي عِمْرَانَ التُّجِيبِيِّ قَالَ كُنَّا بِمَدِينَةِ الرُّومِ فَأَخْرَجُوا إِلَيْنَا صَفًّا عَظِيمًا مِنْ الرُّومِ فَخَرَجَ إِلَيْهِمْ مِنْ الْمُسْلِمِينَ مِثْلُهُمْ أَوْ أَكْثَرُ وَعَلَى أَهْلِ مِصْرَ عُقْبَةُ بْنُ عَامِرٍ وَعَلَى الْجَمَاعَةِ فَضَالَةُ بْنُ عُبَيْدٍ فَحَمَلَ رَجُلٌ مِنْ الْمُسْلِمِينَ عَلَى صَفِّ الرُّومِ حَتَّى دَخَلَ فِيهِمْ فَصَاحَ النَّاسُ وَقَالُوا سُبْحَانَ اللَّهِ يُلْقِي بِيَدَيْهِ إِلَى التَّهْلُكَةِ فَقَامَ أَبُو أَيُّوبَ الْأَنْصَارِيُّ فَقَالَ يَا أَيُّهَا النَّاسُ إِنَّكُمْ تَتَأَوَّلُونَ هَذِهِ الْآيَةَ هَذَا التَّأْوِيلَ وَإِنَّمَا أُنْزِلَتْ هَذِهِ الْآيَةَ فِينَا مَعْشَرَ الْأَنْصَارِ لَمَّا أَعَزَّ اللَّهُ الْإِسْلَامَ وَكَثُرَ نَاصِرُوهُ فَقَالَ بَعْضُنَا لِبَعْضٍ سِرًّا دُونَ رَسُولِ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ إِنَّ أَمْوَالَنَا قَدْ ضَاعَتْ وَإِنَّ اللَّهَ قَدْ أَعَزَّ الْإِسْلَامَ وَكَثُرَ نَاصِرُوهُ فَلَوْ أَقَمْنَا فِي أَمْوَالِنَا فَأَصْلَحْنَا مَا ضَاعَ مِنْهَا فَأَنْزَلَ اللَّهُ عَلَى نَبِيِّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يَرُدُّ عَلَيْنَا مَا قُلْنَا { وَأَنْفِقُوا فِي سَبِيلِ اللَّهِ وَلَا تُلْقُوا بِأَيْدِيكُمْ إِلَى التَّهْلُكَةِ } فَكَانَتْ التَّهْلُكَةُ الْإِقَامَةَ عَلَى الْأَمْوَالِ وَإِصْلَاحِهَا وَتَرْكَنَا الْغَزْوَ فَمَا زَالَ أَبُو أَيُّوبَ شَاخِصًا فِي سَبِيلِ اللَّهِ حَتَّى دُفِنَ بِأَرْضِ الرُّومِ قَالَ أَبُو عِيسَى هَذَا حَدِيثٌ حَسَنٌ صَحِيحٌ غَرِيبٌ
Azt mondta nekünk ['Abd bin Humaid], hogy [Adl Dlahhaq bin Mujalid] [Haiwah bin Syuraih-tól] [Yazid bin Abu Habib-tól] [Aslam Abu Imran At Tujibi-tól] azt mondta: „Amikor a római városban voltunk, a rómaiak egy nagyon nagy sereget küldtek ki szembeszállni velünk, így néhány muszlim kijött harcolni velük, annyian, ahányan vagy még többen voltak. Az egyiptomi embereket 'Uqbah bin Amir vezette, míg az összes csapatot Fadlalah bin 'Ubaid vezette, majd egy férfi a muszlimok közül kijött, és betört a rómaiak soraiba, de az emberek felkiáltottak, és azt mondták: 'Subhanallah, a pusztulásba taszította magát'.” Így [Abu Ayyub Al Ansari] felkelt és azt mondta: „Ó, emberek, valóban így értelmeztétek ezt az áját, csak ez a vers nekünk, anszár népnek lett kinyilatkoztatva, amikor Allah megdicsőített minket az iszlámmal és sok segítővel, aztán néhányan közülünk suttogtak másoknak Allah Küldötte (béke legyen vele) tudta nélkül, nevezetesen: »Bizony, elvesztek a kincseink, és Allah megdicsőítette az iszlámot és sok segítőjét, mi lenne, ha gondoskodnánk a kincseinkről és helyrehoznánk, ami elveszett?« Aztán Allah kinyilatkoztatott egy verset Prófétájának (béke legyen vele) válaszul arra, amit mondtunk: »És költsétek el – a javaitokat – Allah útján, és ne vessék magatokat a pusztulásba.«” QS Al-Baqarah; 195. A „tahlukah” ebben a versben az Al Iqamah-t jelenti – letelepedést – a vagyoni problémákkal való foglalkozást és azok megoldását, majd elhagyjuk a háborút.« Abu Ayyub tovább haladt a dzsihád felé Allah útján, amíg el nem temették a római világban. Abu Isa azt mondta: »Ez a hadísz hasan shahih gharib«.