Imam Abu Dawud : 321
حَدَّثَنَا مُجَاهِدُ بْنُ مُوسَى وَعَبَّاسُ بْنُ عَبْدِ الْعَظِيمِ الْعَنْبَرِيُّ الْمَعْنَى قَالَا حَدَّثَنَا عَبْدُ الرَّحْمَنِ بْنُ مَهْدِيٍّ حَدَّثَنِي يَحْيَى بْنُ الْوَلِيدِ حَدَّثَنِي مُحِلُّ بْنُ خَلِيفَةَ حَدَّثَنِي أَبُو السَّمْحِ قَالَكُنْتُ أَخْدِمُ النَّبِيَّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فَكَانَ إِذَا أَرَادَ أَنْ يَغْتَسِلَ قَالَ وَلِّنِي قَفَاكَ فَأُوَلِّيهِ قَفَايَ فَأَسْتُرُهُ بِهِ فَأُتِيَ بِحَسَنٍ أَوْ حُسَيْنٍ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُمَا فَبَالَ عَلَى صَدْرِهِ فَجِئْتُ أَغْسِلُهُ فَقَالَ يُغْسَلُ مِنْ بَوْلِ الْجَارِيَةِ وَيُرَشُّ مِنْ بَوْلِ الْغُلَامِقَالَ عَبَّاسٌ حَدَّثَنَا يَحْيَى بْنُ الْوَلِيدِ قَالَ أَبُو دَاوُد وَهُوَ أَبُو الزَّعْرَاءِ قَالَ هَارُونُ بْنُ تَمِيمٍ عَنْ الْحَسَنِ قَالَ الْأَبْوَالُ كُلُّهَا سَوَاءٌ
Miután elmondta nekünk [Mujahid bin Musa] és [Abbas bin Abdul Azhim Al Anbari] jelentését, mindketten azt mondták; Elmondta nekünk [Abdrurrahman bin Mahdi] azt mondta nekem [Yahya bin Al Walid] azt mondta nekem [Muhill bin Khalifah] azt mondta nekem [Abu As Samh] azt mondta; Egyszer szolgáltam a Prófétát (béke legyen vele), és amikor fürödni akart, azt mondta: „Fordíts hátat nekem!”. Így hát hátat fordítottam neki, majd fürdés közben betakartam azzal, hogy hátat fordítottam neki. Ezután odavitték Hasant és Huszein Radliallahu Anhumát, akik a mellkasára vizeltek. Odamentem, hogy megmossam, de azt mondta: „A lányok vizeletét lemossák, míg a fiúk vizeletét egyszerűen rászórják.” Abbas azt mondta: Azt mondták nekünk, hogy Yahya bin Al Walid Abu Dawud azt mondta: Ő Abu Az Za'ra`. Harun bin Tamim azt mondta: Al Hasantól – mondta –, minden pisi egyforma.
Imam Abu Dawud : 322
حَدَّثَنَا مُسَدَّدٌ حَدَّثَنَا يَحْيَى عَنْ ابْنِ أَبِي عَرُوبَةَ عَنْ قَتَادَةَ عَنْ أَبِي حَرْبِ بْنِ أَبِي الْأَسْوَدِ عَنْ أَبِيهِ عَنْ عَلِيٍّ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُ قَالَيُغْسَلُ مِنْ بَوْلِ الْجَارِيَةِ وَيُنْضَحُ مِنْ بَوْلِ الْغُلَامِ مَا لَمْ يَطْعَمْحَدَّثَنَا ابْنُ الْمُثَنَّى حَدَّثَنَا مُعَاذُ بْنُ هِشَامٍ حَدَّثَنِي أَبِي عَنْ قَتَادَةَ عَنْ أَبِي حَرْبِ بْنِ أَبِي الْأَسْوَدِ عَنْ أَبِيهِ عَنْ عَلِيِّ بْنِ أَبِي طَالِبٍ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُ أَنَّ النَّبِيَّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَالَ فَذَكَرَ مَعْنَاهُ وَلَمْ يَذْكُرْ مَا لَمْ يَطْعَمْ زَادَ قَالَ قَتَادَةُ هَذَا مَا لَمْ يَطْعَمَا الطَّعَامَ فَإِذَا طَعِمَا غُسِلَا جَمِيعًا
[Musaddad] mesélte nekünk [Yahya]-nak [Ibn Abu Arubah-tól], [Qatadah-tól], [Abu Harb bin Abu Al Aswad-tól], [az apjától], [Ali Radliallahu Anhu-tól], hogy egy lány vizeletét lemossák, míg egy fiú vizeletét meghintik, amíg nem evett. [Ibn Al Mutsanna] mesélte nekünk [Mu'adh bin Hisham]-nak, hogy nekem [apámnak] [Qatadah-tól], [Abu Harb bin Abu Al Aswad-tól], [az apjától], [Ali bin Abu Talib Radliallahu Anhu-tól], hogy Shallallahu Alaihi Wasallam Próféta azt mondta: Aztán megemlítette a jelentést, és nem említette a kifejezést; „amíg nem evett”. Hozzátette: Katadah azt mondta: Ez akkor van, ha mindketten nem ettek, és miután ettek, akkor mindkettőjüket megmossák.
Imam Abu Dawud : 323
حَدَّثَنَا عَبْدُ اللَّهِ بْنُ عَمْرِو بْنِ أَبِي الْحَجَّاجِ أَبُو مَعْمَرٍ حَدَّثَنَا عَبْدُ الْوَارِثِ عَنْ يُونُسَ عَنْ الْحَسَنِ عَنْ أُمِّهِأَنَّهَا أَبْصَرَتْ أُمَّ سَلَمَةَ تَصُبُّ الْمَاءَ عَلَى بَوْلِ الْغُلَامِ مَا لَمْ يَطْعَمْ فَإِذَا طَعِمَ غَسَلَتْهُ وَكَانَتْ تَغْسِلُ بَوْلَ الْجَارِيَةِ
Elmondta nekünk [Abdullah bin Amru bin Abu Al Hajjaj, Abu Ma'mar], hogy [Abdul Warits] [Yunustól], [Al Hasantól], [az anyjától], hogy egyszer látta, ahogy [Ummu Salamah] vizet öntött egy fiú vizeletére, miközben az még nem evett, és miután evett, lemosta. És lemossa a lányok vizeletét is.
Imam Abu Dawud : 324
حَدَّثَنَا أَحْمَدُ بْنُ عَمْرِو بْنِ السَّرْحِ وَابْنُ عَبْدَةَ فِي آخَرِينَ وَهَذَا لَفْظُ ابْنِ عَبْدَةَ أَخْبَرَنَا سُفْيَانُ عَنْ الزُّهْرِيِّ عَنْ سَعِيدِ بْنِ الْمُسَيِّبِ عَنْ أَبِي هُرَيْرَةِأَنَّ أَعْرَابِيًّا دَخَلَ الْمَسْجِدَ وَرَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ جَالِسٌ فَصَلَّى قَالَ ابْنُ عَبْدَةَ رَكْعَتَيْنِ ثُمَّ قَالَ اللَّهُمَّ ارْحَمْنِي وَمُحَمَّدًا وَلَا تَرْحَمْ مَعَنَا أَحَدًا فَقَالَ النَّبِيُّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ لَقَدْ تَحَجَّرْتَ وَاسِعًا ثُمَّ لَمْ يَلْبَثْ أَنْ بَالَ فِي نَاحِيَةِ الْمَسْجِدِ فَأَسْرَعَ النَّاسُ إِلَيْهِ فَنَهَاهُمْ النَّبِيُّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ وَقَالَ إِنَّمَا بُعِثْتُمْ مُيَسِّرِينَ وَلَمْ تُبْعَثُوا مُعَسِّرِينَ صُبُّوا عَلَيْهِ سَجْلًا مِنْ مَاءٍ أَوْ قَالَ ذَنُوبًا مِنْ مَاءٍحَدَّثَنَا مُوسَى بْنُ إِسْمَعِيلَ حَدَّثَنَا جَرِيرٌ يَعْنِي ابْنَ حَازِمٍ قَالَ سَمِعْتُ عَبْدَ الْمَلِكِ يَعْنِي ابْنَ عُمَيْرٍ يُحَدِّثُ عَنْ عَبْدِ اللَّهِ بْنِ مَعْقِلِ بْنِ مُقَرِّنٍ قَالَ صَلَّى أَعْرَابِيٌّ مَعَ النَّبِيِّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ بِهَذِهِ الْقِصَّةِ قَالَ فِيهِ وَقَالَ يَعْنِي النَّبِيَّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ خُذُوا مَا بَالَ عَلَيْهِ مِنْ التُّرَابِ فَأَلْقُوهُ وَأَهْرِيقُوا عَلَى مَكَانِهِ مَاءً قَالَ أَبُو دَاوُد وَهُوَ مُرْسَلٌ ابْنُ مَعْقِلٍ لَمْ يُدْرِكْ النَّبِيَّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ
Elmondta nekünk [Ahmad bin Amru bin As Sarj] és [Ibnu Abdah] más narrátoroknak, és ez a lafazh, amit Ibn Abdah mesélt nekünk [Sufyan]-nak [Az Zuhri]-tól [Said bin Al Musayyib]-tól [Abu Hurairah]-tól, hogy egyszer egy beduin arab belépett a mecsetbe, miközben Rasulullah Sallallahu Alaihi Wasallam leült, majd az illető imádkozott, és azt mondta [Ibnu Abdah], Két rakát, majd ő - a beduin - azt mondta: Ó, Allah, könyörülj rajtam és Mohameden, és ne könyörülj senkin velünk együtt! Rasulullah Sallallahu Alaihi Wasallam tehát azt mondta: "Valóban leszűkítetted a témát". Aztán nem sokkal ezután az illető a mecset sarkában vizelt. Az emberek azonnal rákiáltottak, mire a Próféta (béke legyen vele) megtiltotta nekik, és azt mondta: „Valóban, azért küldtek titeket, hogy megkönnyítsétek a dolgokat, nem pedig azért, hogy megnehezítsétek, öntsetek egy vödör vizet a vizeletre!” [Musa bin Isma'il] elmondta nekünk, [Jarir bin Hazim] azt mondta; Hallottam, hogy [Abdul Malik bin Umair] egy hadíszt mesélt [Abdullah bin Ma'qil bin Muqarrintól], és azt mondta: „Volt egyszer egy beduin arab, aki imádkozott a Prófétával (béke legyen vele). Ahogy a hadíszban szereplő történet mondja, a Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Vedd a port a földből, amelyre pisiltél, majd dobd el. Ezután önts vizet arra a helyre, ahol pisiltél.” Abu Dawud azt mondta: „Ez Ibn Aqil mursalja, ő soha nem találkozott a Prófétával (béke legyen vele).”
Imam Abu Dawud : 325
حَدَّثَنَا أَحْمَدُ بْنُ صَالِحٍ حَدَّثَنَا عَبْدُ اللَّهِ بْنُ وَهْبٍ أَخْبَرَنِي يُونُسُ عَنْ ابْنِ شِهَابٍ حَدَّثَنِي حَمْزَةُ بْنُ عَبْدِ اللَّهِ بْنِ عُمَرَ قَالَ قَالَ ابْنُ عُمَرَكُنْتُ أَبِيتُ فِي الْمَسْجِدِ فِي عَهْدِ رَسُولِ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ وَكُنْتُ فَتًى شَابًّا عَزَبًا وَكَانَتْ الْكِلَابُ تَبُولُ وَتُقْبِلُ وَتُدْبِرُ فِي الْمَسْجِدِ فَلَمْ يَكُونُوا يَرُشُّونَ شَيْئًا مِنْ ذَلِكَ
[Ahmad bin Salih] azt mondta nekünk, [Abdullah bin Wahb] azt mondta nekem, [Yunus] [Ibn Shihabtól] azt mondta nekem, [Hamzah bin Abdullah bin Umar] azt mondta; [Ibn Umar] azt mondta: Egyszer egy mecsetben töltöttem az éjszakát Rasulullah Sallallahu Alaihi Wasallam idejében, amikor még fiatal és egyedülálló voltam. Eközben a kutyák ide-oda pisiltek a mecsetben. És ők – a barátok – nem hintettek rá vizet.
Imam Abu Dawud : 326
حَدَّثَنَا عَبْدُ اللَّهِ بْنُ مَسْلَمَةَ عَنْ مَالِكٍ عَنْ مُحَمَّدِ بْنِ عُمَارَةَ بْنِ عَمْرِو بْنِ حَزْمٍ عَنْ مُحَمَّدِ بْنِ إِبْرَاهِيمَ عَنْ أُمِّ وَلَدٍ لِإِبْرَاهِيمَ بْنِ عَبْدِ الرَّحْمَنِ بْنِ عَوْفٍأَنَّهَا سَأَلَتْ أُمَّ سَلَمَةَ زَوْجَ النَّبِيِّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فَقَالَتْ إِنِّي امْرَأَةٌ أُطِيلُ ذَيْلِي وَأَمْشِي فِي الْمَكَانِ الْقَذِرِ فَقَالَتْ أُمُّ سَلَمَةَ قَالَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يُطَهِّرُهُ مَا بَعْدَهُ
Elmondtuk [Abdullah bin Maslamah]-nak, [Malik]-nak, [Muhammad bin Umarah bin Amru bin Hazm]-nak, [Muhammad bin Ibrahim]-nak, [Ummu walad Ibrahim bin Abdirrahman bin Auf]-nak, hogy egyszer megkérdezte [Ummu Salamah-t, a Próféta (béke legyen vele) feleségét, és azt mondta: „Valójában én egy olyan nő vagyok, aki szereti meghosszabbítani a ruhái szegélyét – alját –, és piszkos helyeken járkálni.” Tehát Umm Salamah azt mondta: „A piszkos ruhák alja – megtisztul attól a helytől, amely után elhalad –”.
Imam Abu Dawud : 327
حَدَّثَنَا عَبْدُ اللَّهِ بْنُ مُحَمَّدٍ النُّفَيْلِيُّ وَأَحْمَدُ بْنُ يُونُسَ قَالَا حَدَّثَنَا زُهَيْرٌ حَدَّثَنَا عَبْدُ اللَّهِ بْنُ عِيسَى عَنْ مُوسَى بْنِ عَبْدِ اللَّهِ بْنِ يَزِيدَ عَنْ امْرَأَةٍ مِنْ بَنِي عَبْدِ الْأَشْهَلِ قَالَتْقُلْتُ يَا رَسُولَ اللَّهِ إِنَّ لَنَا طَرِيقًا إِلَى الْمَسْجِدِ مُنْتِنَةً فَكَيْفَ نَفْعَلُ إِذَا مُطِرْنَا قَالَ أَلَيْسَ بَعْدَهَا طَرِيقٌ هِيَ أَطْيَبُ مِنْهَا قَالَتْ قُلْتُ بَلَى قَالَ فَهَذِهِ بِهَذِهِ
Mondtuk [Abdullah bin Muhammad An Nufailínek] és [Ahmad bin Yunusnak], hogy mindketten ezt mondták; Elmondta nekünk [Zuhair], aki elmondta nekünk [Abdullah bin Isa]-nak [Abdullah bin Yazidtól] [Egy banu Abdil Ashhal-i nőtől] – mondta –, egyszer megkérdeztem: Ó, Allah Küldötte! Valójában a mecsethez vezető utunk piszkos, szóval mit tegyünk, amikor esik az eső? Azt mondta: „Nincs-e jobb – tisztább – út a piszkos út után?” Azt válaszoltam: „Igen.” Azt mondta: „Akkor a piszkos utat a szent út földje tisztította meg”.
Imam Abu Dawud : 328
حَدَّثَنَا أَحْمَدُ بْنُ حَنْبَلٍ حَدَّثَنَا أَبُو الْمُغِيرَةِ ح و حَدَّثَنَا عَبَّاسُ بْنُ الْوَلِيدِ بْنِ مَزْيَدٍ أَخْبَرَنِي أَبِي ح و حَدَّثَنَا مَحْمُودُ بْنُ خَالِدٍ حَدَّثَنَا عُمَرُ يَعْنِي ابْنَ عَبْدِ الْوَاحِدِ عَنْ الْأَوْزَاعِيِّ الْمَعْنَى قَالَ أُنْبِئْتُ أَنَّ سَعِيدَ بْنَ أَبِي سَعِيدٍ الْمَقْبُرِيَّ حَدَّثَ عَنْ أَبِيهِ عَنْ أَبِي هُرَيْرَةَأَنَّ رَسُولَ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَالَ إِذَا وَطِئَ أَحَدُكُمْ بِنَعْلِهِ الْأَذَى فَإِنَّ التُّرَابَ لَهُ طَهُورٌحَدَّثَنَا أَحْمَدُ بْنُ إِبْرَاهِيمَ حَدَّثَنِي مُحَمَّدُ بْنُ كَثِيرٍ يَعْنِي الصَّنْعَانِيَّ عَنْ الْأَوْزَاعِيِّ عَنْ ابْنِ عَجْلَانَ عَنْ سَعِيدِ بْنِ أَبِي سَعِيدٍ عَنْ أَبِيهِ عَنْ أَبِي هُرَيْرَةَ عَنْ النَّبِيِّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ بِمَعْنَاهُ قَالَ إِذَا وَطِئَ الْأَذَى بِخُفَّيْهِ فَطَهُورُهُمَا التُّرَابُ حَدَّثَنَا مَحْمُودُ بْنُ خَالِدٍ حَدَّثَنَا مُحَمَّدٌ يَعْنِي ابْنَ عَائِذٍ حَدَّثَنِي يَحْيَى يَعْنِي ابْنَ حَمْزَةَ عَنْ الْأَوْزَاعِيِّ عَنْ مُحَمَّدِ بْنِ الْوَلِيدِ أَخْبَرَنِي أَيْضًا سَعِيدُ بْنُ أَبِي سَعِيدٍ عَنْ الْقَعْقَاعِ بْنِ حَكِيمٍ عَنْ عَائِشَةَ عَنْ رَسُولِ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ بِمَعْنَاهُ
Azt mondta nekünk [Ahmad bin Hanbal], hogy azt mondta nekünk [Abu Al Mughirah] - amint azt egy másik útvonalon is elbeszélték -, És azt mondta nekünk [Abbas bin Al Walid bin Mazid], hogy engem [apámat] tájékoztatott - ahogyan azt egy másik útvonalon is elbeszélték -, És azt mondta nekünk [Mahmud bin Khalid], hogy ezt elbeszélte nekünk [Umar bin Abdul Wahid] az [Al Auza'i-ból] értelmes módon. Azt mondja: [Azt jelentették nekem], hogy [Szaid bin Abu Szaid Al Maqburi] azt mondta [apjától] [Abu Hurairah-tól], hogy a Próféta (béke legyen vele) azt mondta: "Ha valaki közületek földre lép a szandáljával, a föld pora megtisztítóvá válhat számára". Azt mondták nekünk, hogy [Ahmad bin Ibrahim] azt mondta nekem [Muhammad bin Katsir Ash Shan'ani]-tól [Al Auza'i-tól] [Ibn 'Ajlan-tól] [Said bin Abu Said-tól] [apjától] [Abu Hurairah-tól] a Prófétától (béke legyen vele), a jelentését illetően azt mondta: „Amikor bármelyikőtök két khuf-fal a földre lép, akkor a föld pora az, ami megtisztítja azt”. Azt mondta nekünk, hogy [Mahmud bin Khalid] azt mondta nekünk, [Muhammad bin 'A`id] azt mondta nekem [Yahya bin Hamzah]-tól [Al Auza'i-tól] [Muhammad bin Al Walid-tól], és azt is mondta nekem, hogy [Said bin Abu Said] [Al Qa'qa' bin Hakim-tól] [Aisyah-tól] a Rasulullah-tól (béke legyen vele). A Sallallahu Alaihi Wasallam komolyan gondolja.
Imam Abu Dawud : 329
حَدَّثَنَا مُحَمَّدُ بْنُ يَحْيَى بْنِ فَارِسٍ حَدَّثَنَا أَبُو مَعْمَرٍ حَدَّثَنَا عَبْدُ الْوَارِثِ حَدَّثَتْنَا أُمُّ يُونُسَ بِنْتُ شَدَّادٍ قَالَتْ حَدَّثَتْنِي حَمَاتِي أُمُّ جَحْدَرٍ الْعَامِرِيَّةُأَنَّهَا سَأَلَتْ عَائِشَةَ عَنْ دَمِ الْحَيْضِ يُصِيبُ الثَّوْبَ فَقَالَتْ كُنْتُ مَعَ رَسُولِ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ وَعَلَيْنَا شِعَارُنَا وَقَدْ أَلْقَيْنَا فَوْقَهُ كِسَاءً فَلَمَّا أَصْبَحَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ أَخَذَ الْكِسَاءَ فَلَبِسَهُ ثُمَّ خَرَجَ فَصَلَّى الْغَدَاةَ ثُمَّ جَلَسَ فَقَالَ رَجُلٌ يَا رَسُولَ اللَّهِ هَذِهِ لُمْعَةٌ مِنْ دَمٍ فَقَبَضَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ عَلَى مَا يَلِيهَا فَبَعَثَ بِهَا إِلَيَّ مَصْرُورَةً فِي يَدِ الْغُلَامِ فَقَالَ اغْسِلِي هَذِهِ وَأَجِفِّيهَا ثُمَّ أَرْسِلِي بِهَا إِلَيَّ فَدَعَوْتُ بِقَصْعَتِي فَغَسَلْتُهَا ثُمَّ أَجْفَفْتُهَا فَأَحَرْتُهَا إِلَيْهِ فَجَاءَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ بِنِصْفِ النَّهَارِ وَهِيَ عَلَيْهِ
Azt mondta nekünk [Muhammad bin Yahya bin Faris], hogy [Abu Ma'mar], hogy [Abdul Warits], hogy [Ummu Yunus bint Syaddad], azt mondta; Elmondtam [a nagynénémnek, Umm Jahdar Al Amiriyyah-nak], hogy egyszer megkérdezte [Aisyah-t] a ruháin lévő menstruációs vérről, mire azt válaszolta: Egyszer Rasulullah Sallallahu Alaihi Wasallam-mal voltam, más ruhát és ruhát viseltünk rajta. Reggel Rasulullah Sallallahu Alaihi Wasallam fogta a kendőt, magára vette, majd kiment és elmondta a fajr imát. Ezután leült, majd egy férfi azt mondta: Ó, Allah Küldötte, vérfoltok vannak a ruhádon. Rasulullah Sallallahu Alaihi Wasallam megragadta a vérfolt melletti részt, majd egy fiú kezében odaadta nekem. Azt mondta: "Mosd ki ezt a kendőt, szárítsd meg a napon, majd küldd vissza nekem!" Aztán elkértem a tálcámat, kimostam az anyagot, megszárítottam, majd visszaadtam neki. Ezután délután megérkezett a Rasulullah Sallallahu Alaihi Wasallam, abban az anyagban.
Imam Abu Dawud : 330
حَدَّثَنَا مُوسَى بْنُ إِسْمَعِيلَ حَدَّثَنَا حَمَّادٌ أَخْبَرَنَا ثَابِتٌ الْبُنَانِيُّ عَنْ أَبِي نَضْرَةَ قَالَبَزَقَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فِي ثَوْبِهِ وَحَكَّ بَعْضَهُ بِبَعْضٍحَدَّثَنَا مُوسَى بْنُ إِسْمَعِيلَ قَالَ حَدَّثَنَا حَمَّادٌ عَنْ حُمَيْدٍ عَنْ أَنَسٍ عَنْ النَّبِيِّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ بِمِثْلِهِ
[Musa bin Isma'il] azt mondta nekünk, [Hammad] azt mondta nekünk, [Thabit Al Bunani] [Abu An Nadlrah-tól] azt mondta: Rasulullah, Sallallahu alaihi wasallam egyszer a ruhájára köpött, majd ruhája nyálfoltos részét egy másik részéhez dörzsölte. [Musa bin Isma'il] azt mondta nekünk: [Hammad] azt mondta nekünk [Humaid-tól, [Anas-tól], a Prófétától, sallallaahu alaihi wasallam-tól, egy ilyen példával.
Imam Abu Dawud : 331
حَدَّثَنَا عَبْدُ اللَّهِ بْنُ مَسْلَمَةَ عَنْ مَالِكٍ عَنْ عَمِّهِ أَبِي سُهَيْلِ بْنِ مَالِكٍ عَنْ أَبِيهِ أَنَّهُ سَمِعَ طَلْحَةَ بْنَ عُبَيْدِ اللَّهِ يَقُولُجَاءَ رَجُلٌ إِلَى رَسُولِ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ مِنْ أَهْلِ نَجْدٍ ثَائِرَ الرَّأْسِ يُسْمَعُ دَوِيُّ صَوْتِهِ وَلَا يُفْقَهُ مَا يَقُولُ حَتَّى دَنَا فَإِذَا هُوَ يَسْأَلُ عَنْ الْإِسْلَامِ فَقَالَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ خَمْسُ صَلَوَاتٍ فِي الْيَوْمِ وَاللَّيْلَةِ قَالَ هَلْ عَلَيَّ غَيْرُهُنَّ قَالَ لَا إِلَّا أَنْ تَطَّوَّعَ قَالَ وَذَكَرَ لَهُ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ صِيَامَ شَهْرِ رَمَضَانَ قَالَ هَلْ عَلَيَّ غَيْرُهُ قَالَ لَا إِلَّا أَنْ تَطَّوَّعَ قَالَ وَذَكَرَ لَهُ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ الصَّدَقَةَ قَالَ فَهَلْ عَلَيَّ غَيْرُهَا قَالَ لَا إِلَّا أَنْ تَطَّوَّعَ فَأَدْبَرَ الرَّجُلُ وَهُوَ يَقُولُ وَاللَّهِ لَا أَزِيدُ عَلَى هَذَا وَلَا أَنْقُصُ فَقَالَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ أَفْلَحَ إِنْ صَدَقَحَدَّثَنَا سُلَيْمَانُ بْنُ دَاوُدَ حَدَّثَنَا إِسْمَعِيلُ بْنُ جَعْفَرٍ الْمَدَنِيُّ عَنْ أَبِي سُهَيْلٍ نَافِعِ بْنِ مَالِكِ بْنِ أَبِي عَامِرٍ بِإِسْنَادِهِ بِهَذَا الْحَدِيثِ قَالَ أَفْلَحَ وَأَبِيهِ إِنْ صَدَقَ دَخَلَ الْجَنَّةَ وَأَبِيهِ إِنْ صَدَقَ
[Abdullah bin Maslamah] elmondta nekünk [Maliktól], a nagybátyjától, nevezetesen [Abu Suhail bin Maliktól], [az apjától], hogy hallotta [Thalhah bin Ubaidullah-t] mondani: egy kócos hajú férfi – Najed lakosai közül – elment a Rasulullah Sallallahu Alaihi Wasallamhoz. Hallottuk az akcentusát, de nem értettük, mit mond, amíg közelebb nem ment, és kiderült, hogy az iszlámról kérdez. Erre Rasulullah Sallallahu Alaihi Wasallam azt mondta neki: „Imádkozz naponta és éjjel ötször.” Újra megkérdezte: „Vannak-e ezen kívül más kötelezettségeim?” Allah Küldötte így válaszolt: „Semmi, hacsak nem akarod követni a szunnát.” Rasulullah hozzátette a Ramadán böjt hónapjához: „Vannak-e más kötelezettségeim?” Allah Küldötte így válaszolt: „Semmi, hacsak nem akarod önként – a szunnaböjtöt – tenni.” Ezután Rasulullah Sallallahu Alaihi Wasallam (béke legyen vele) megemlítette a zakátot. Újra megkérdezte: „Vannak más kötelezettségeim is?” Rasulullahu Alaihi Wasallam így válaszolt: „Nem, kivéve, ha önként akarjátok megtenni.” Aztán hátralépett, és így szólt: „Allahra mondom, ezt nem fogom sem növelni, sem csökkenteni.” Rasulullah Sallallahu Alaihi Wasallam azt mondta: „Szerencsés, ha becsületes.” Elmondta nekünk [Sulaiman bin Daud], elmondta nekünk [Ismail bin Ja'far Al Madani]-nak [Abu Suhail, Nafi']-tól [Malik bin Abu Amir]-től a sanadjával erről a hadíszról. Azt mondta: „Bizony, ő és az apja szerencsések lesznek, és a mennybe jutnak, ha becsületesek.”
Imam Abu Dawud : 332
حَدَّثَنَا مُسَدَّدٌ حَدَّثَنَا يَحْيَى عَنْ سُفْيَانَ حَدَّثَنِي عَبْدُ الرَّحْمَنِ بْنُ فُلَانِ بْنِ أَبِي رَبِيعَةَ عَنْ حَكِيمِ بْنِ حَكِيمٍ عَنْ نَافِعِ بْنِ جُبَيْرِ بْنِ مُطْعِمٍ عَنْ ابْنِ عَبَّاسٍ قَالَقَالَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ أَمَّنِي جِبْرِيلُ عَلَيْهِ السَّلَام عِنْدَ الْبَيْتِ مَرَّتَيْنِ فَصَلَّى بِيَ الظُّهْرَ حِينَ زَالَتْ الشَّمْسُ وَكَانَتْ قَدْرَ الشِّرَاكِ وَصَلَّى بِيَ الْعَصْرَ حِينَ كَانَ ظِلُّهُ مِثْلَهُ وَصَلَّى بِيَ يَعْنِي الْمَغْرِبَ حِينَ أَفْطَرَ الصَّائِمُ وَصَلَّى بِيَ الْعِشَاءَ حِينَ غَابَ الشَّفَقُ وَصَلَّى بِيَ الْفَجْرَ حِينَ حَرُمَ الطَّعَامُ وَالشَّرَابُ عَلَى الصَّائِمِ فَلَمَّا كَانَ الْغَدُ صَلَّى بِيَ الظُّهْرَ حِينَ كَانَ ظِلُّهُ مِثْلَهُ وَصَلَّى بِي الْعَصْرَ حِينَ كَانَ ظِلُّهُ مِثْلَيْهِ وَصَلَّى بِيَ الْمَغْرِبَ حِينَ أَفْطَرَ الصَّائِمُ وَصَلَّى بِيَ الْعِشَاءَ إِلَى ثُلُثِ اللَّيْلِ وَصَلَّى بِيَ الْفَجْرَ فَأَسْفَرَ ثُمَّ الْتَفَتَ إِلَيَّ فَقَالَ يَا مُحَمَّدُ هَذَا وَقْتُ الْأَنْبِيَاءِ مِنْ قَبْلِكَ وَالْوَقْتُ مَا بَيْنَ هَذَيْنِ الْوَقْتَيْنِ
[Musaddad] azt mondta nekünk, [Yahya] azt mondta nekünk [Sufyantól], [Abdurrahman bin Fulan bin Abu Rabi'ah]-tól, [Hakim bin Hakimtól], [Nafi' bin Jubair bin Muth'im-tól], [Ibn Abbastól] azt mondta: Allah Küldötte, Shallallahu Alaihi Wasallam azt mondta: „Džibril Alaihi Salam kétszer vezetett be engem Allah Házába. Dhuhr-t imádkozott velem, amikor a nap nyugat felé dőlt, olyan hosszú volt, mint egy szandál szíja, majd Asr-t imádkozott velem, amikor egy tárgy árnyéka megegyezett a hosszával, majd Maghrib-et imádkozott velem, amikor a böjtölő megtörte a böjtöt, majd Isha-t imádkozott velem, amikor a vörös felhők eltűntek, és Fajr-t imádkozott velem, amikor a böjtölőnek tilos volt enni és inni.” Másnap velem együtt imádkozta a Dhuhr-t, amikor egy tárgy árnyéka megegyezett a hosszával, majd velem együtt imádkozta az Asr-t, amikor egy tárgy árnyéka kétszerese volt a hosszának, majd velem együtt imádkozta a Maghrib-et, amikor a böjtölő megtörte a böjtöt, aztán velem együtt imádkozta az Isha-t az éjszaka harmadáig, és velem együtt imádkozta a Fajr-t, amikor a reggel világosodni kezdett. Aztán Gábriel felém fordult, és így szólt: „Ó, Mohamed, ezek az előtted lévő próféták imái, és az ima szünete e két idő között van.”
Imam Abu Dawud : 333
حَدَّثَنَا مُحَمَّدُ بْنُ سَلَمَةَ الْمُرَادِيُّ حَدَّثَنَا ابْنُ وَهْبٍ عَنْ أُسَامَةَ بْنِ زَيْدٍ اللَّيْثِيِّ أَنَّ ابْنَ شِهَابٍ أَخْبَرَهُأَنَّ عُمَرَ بْنَ عَبْدِ الْعَزِيزِ كَانَ قَاعِدًا عَلَى الْمِنْبَرِ فَأَخَّرَ الْعَصْرَ شَيْئًا فَقَالَ لَهُ عُرْوَةُ بْنُ الزُّبَيْرِ أَمَا إِنَّ جِبْرِيلَ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَدْ أَخْبَرَ مُحَمَّدًا صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ بِوَقْتِ الصَّلَاةِ فَقَالَ لَهُ عُمَرُ اعْلَمْ مَا تَقُولُ فَقَالَ عُرْوَةُ سَمِعْتُ بَشِيرَ بْنَ أَبِي مَسْعُودٍ يَقُولُ سَمِعْتُ أَبَا مَسْعُودٍ الْأَنْصَارِيَّ يَقُولُ سَمِعْتُ رَسُولَ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يَقُولُ نَزَلَ جِبْرِيلُ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فَأَخْبَرَنِي بِوَقْتِ الصَّلَاةِ فَصَلَّيْتُ مَعَهُ ثُمَّ صَلَّيْتُ مَعَهُ ثُمَّ صَلَّيْتُ مَعَهُ ثُمَّ صَلَّيْتُ مَعَهُ ثُمَّ صَلَّيْتُ مَعَهُ يَحْسُبُ بِأَصَابِعِهِ خَمْسَ صَلَوَاتٍ فَرَأَيْتُ رَسُولَ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ صَلَّى الظُّهْرَ حِينَ تَزُولُ الشَّمْسُ وَرُبَّمَا أَخَّرَهَا حِينَ يَشْتَدُّ الْحَرُّ وَرَأَيْتُهُ يُصَلِّي الْعَصْرَ وَالشَّمْسُ مُرْتَفِعَةٌ بَيْضَاءُ قَبْلَ أَنْ تَدْخُلَهَا الصُّفْرَةُ فَيَنْصَرِفُ الرَّجُلُ مِنْ الصَّلَاةِ فَيَأْتِي ذَا الْحُلَيْفَةِ قَبْلَ غُرُوبِ الشَّمْسِ وَيُصَلِّي الْمَغْرِبَ حِينَ تَسْقُطُ الشَّمْسُ وَيُصَلِّي الْعِشَاءَ حِينَ يَسْوَدُّ الْأُفُقُ وَرُبَّمَا أَخَّرَهَا حَتَّى يَجْتَمِعَ النَّاسُ وَصَلَّى الصُّبْحَ مَرَّةً بِغَلَسٍ ثُمَّ صَلَّى مَرَّةً أُخْرَى فَأَسْفَرَ بِهَا ثُمَّ كَانَتْ صَلَاتُهُ بَعْدَ ذَلِكَ التَّغْلِيسَ حَتَّى مَاتَ وَلَمْ يَعُدْ إِلَى أَنْ يُسْفِرَقَالَ أَبُو دَاوُد رَوَى هَذَا الْحَدِيثَ عَنْ الزُّهْرِيِّ مَعْمَرٌ وَمَالِكٌ وَابْنُ عُيَيْنَةَ وَشُعَيْبُ بْنُ أَبِي حَمْزَةَ وَاللَّيْثُ بْنُ سَعْدٍ وَغَيْرُهُمْ لَمْ يَذْكُرُوا الْوَقْتَ الَّذِي صَلَّى فِيهِ وَلَمْ يُفَسِّرُوهُ وَكَذَلِكَ أَيْضًا رَوَى هِشَامُ بْنُ عُرْوَةَ وَحَبِيبُ بْنُ أَبِي مَرْزُوقٍ عَنْ عُرْوَةَ نَحْوَ رِوَايَةِ مَعْمَرٍ وَأَصْحَابِهِ إِلَّا أَنَّ حَبِيبًا لَمْ يَذْكُرْ بَشِيرًا وَرَوَى وَهْبُ بْنُ كَيْسَانَ عَنْ جَابِرٍ عَنْ النَّبِيِّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ وَقْتَ الْمَغْرِبِ قَالَ ثُمَّ جَاءَهُ لِلْمَغْرِبِ حِينَ غَابَتْ الشَّمْسُ يَعْنِي مِنْ الْغَدِ وَقْتًا وَاحِدًا وَكَذَلِكَ رُوِيَ عَنْ أَبِي هُرَيْرَةَ عَنْ النَّبِيِّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَالَ ثُمَّ صَلَّى بِيَ الْمَغْرِبَ يَعْنِي مِنْ الْغَدِ وَقْتًا وَاحِدًا وَكَذَلِكَ رُوِيَ عَنْ عَبْدِ اللَّهِ بْنِ عَمْرِو بْنِ الْعَاصِ مِنْ حَدِيثِ حَسَّانَ بْنِ عَطِيَّةَ عَنْ عَمْرِو بْنِ شُعَيْبٍ عَنْ أَبِيهِ عَنْ جَدِّهِ عَنْ النَّبِيِّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ
Azt mondták nekünk, hogy [Muhammad bin Salamah Al Muradi] azt mondta nekünk [Ibnu Wahb]-nak [Uszáma bin Zaid Al Laitsi-tól], aki [Ibnu Shihab]-tól származik, hogy Umar bin Abdul Aziz egyszer az Asr idők végéig a szószéken prédikált. Urwah bin Az Zubair azt mondta neki: Tudd, hogy Jibril Alaihis Salam valóban tájékoztatta Muhammad Shallallahu Alaihi Wasallamot az imaidőkről. Umar ezt mondta neki: Tudd, mit beszélsz. [Urwah] azt mondta: Hallottam [Basyir bin Abu Mas'ud]-ot mondani; Hallottam [Abu Mas'ud Al Ansari]-t mondani; Hallottam Rasulullah Sallallahu Alaihi Wasallam-ot mondani: „Dzibril Alaihis Salam lejött és mesélt nekem az imaidőkről.” Imádkoztam vele, aztán imádkoztam vele, aztán imádkoztam vele, aztán imádkoztam vele, aztán imádkoztam vele, aztán imádkoztam vele', öt imát számolt az ujjaival, aztán láttam, hogy Rasulullah Sallallahu Alaihi Wasallam Dhuhurt imádkozik, amikor lement a nap, és néha befejezi, amíg a hőség jobban nem lett, és láttam, hogy Asrt imádkozik, miközben a nap magasan járt fehérben, mielőtt a sárga szín elérte volna, valaki az imától a Dzul Hulaifah-hoz ment, mielőtt lement a nap. Aztán elmondta a Maghrib imát, amikor a nap lenyugodott, és az Isha imát, amikor a horizont fekete volt, és néha befejezte, amíg az emberek összegyűltek. És imádkozta a Fajr imát néha, amikor a ghalák - az éjszaka végső sötétsége keveredett a reggeli fénnyel - és máskor, amikor a fény erős volt. Ezután a ghalák alatt imádkozott, amíg meg nem halt, és soha többé nem ismételte meg a Fajr imát, amíg a fény erős nem lett. Abu Dawud azt mondta: Ezt a hadíszt [Az Zuhritól], [Ma'martól], [Maliktól], [Ibn Uyainahtól], [Syu'aib bin Abu Hamzahtól] és [Al Laits bin bin Sa'dtól] mesélte el, és rajtuk kívül nem említette, hogy mikor imádkozott rajta, és nem is értelmezte. Hasonlóképpen [Hisyam bin Urwah] és [Habib bin Abu Marzuq] is mesélte el [Urwahtól], például Ma'mar és barátai történetét, csak Habib nem említette Basyirt. És [Wahb bin Kaisan] [Jabirtól] mesélte el Sallallahu Alaihi Wasallam Prófétától Maghrib idejéből, azt mondta: Akkor Jibril elment Rasulullahhoz, hogy imádkozzon Maghribkor, mégpedig másnap, ugyanekkor. Hasonlóképpen, Abu Hurairahtól származik, akit a Próféta (Allah békéje és áldása legyen vele) mondott, és ezt mondta: „Aztán Gábriel imádkozott velem, mégpedig másnap, ugyanabban az időben.” Hasonlóképpen, [Abdullah bin Amr bin Al Ash]-tól származik [Hasszán bin 'Athiyyah] hadíszából, [Amr bin Shu'aib]-tól, [apjától], [nagyapjától], a Prófétától (Allah békéje és áldása legyen vele) származik.
Imam Abu Dawud : 334
حَدَّثَنَا مُسَدَّدٌ حَدَّثَنَا عَبْدُ اللَّهِ بْنُ دَاوُدَ حَدَّثَنَا بَدْرُ بْنُ عُثْمَانَ حَدَّثَنَا أَبُو بَكْرِ بْنُ أَبِي مُوسَى عَنْ أَبِي مُوسَىأَنَّ سَائِلًا سَأَلَ النَّبِيَّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فَلَمْ يَرُدَّ عَلَيْهِ شَيْئًا حَتَّى أَمَرَ بِلَالًا فَأَقَامَ الْفَجْرَ حِينَ انْشَقَّ الْفَجْرُ فَصَلَّى حِينَ كَانَ الرَّجُلُ لَا يَعْرِفُ وَجْهَ صَاحِبِهِ أَوْ أَنَّ الرَّجُلَ لَا يَعْرِفُ مَنْ إِلَى جَنْبِهِ ثُمَّ أَمَرَ بِلَالًا فَأَقَامَ الظُّهْرَ حِينَ زَالَتْ الشَّمْسُ حَتَّى قَالَ الْقَائِلُ انْتَصَفَ النَّهَارُ وَهُوَ أَعْلَمُ ثُمَّ أَمَرَ بِلَالًا فَأَقَامَ الْعَصْرَ وَالشَّمْسُ بَيْضَاءُ مُرْتَفِعَةٌ وَأَمَرَ بِلَالًا فَأَقَامَ الْمَغْرِبَ حِينَ غَابَتْ الشَّمْسُ وَأَمَرَ بِلَالًا فَأَقَامَ الْعِشَاءَ حِينَ غَابَ الشَّفَقُ فَلَمَّا كَانَ مِنْ الْغَدِ صَلَّى الْفَجْرَ وَانْصَرَفَ فَقُلْنَا أَطَلَعَتْ الشَّمْسُ فَأَقَامَ الظُّهْرَ فِي وَقْتِ الْعَصْرِ الَّذِي كَانَ قَبْلَهُ وَصَلَّى الْعَصْرَ وَقَدْ اصْفَرَّتْ الشَّمْسُ أَوْ قَالَ أَمْسَى وَصَلَّى الْمَغْرِبَ قَبْلَ أَنْ يَغِيبَ الشَّفَقُ وَصَلَّى الْعِشَاءَ إِلَى ثُلُثِ اللَّيْلِ ثُمَّ قَالَ أَيْنَ السَّائِلُ عَنْ وَقْتِ الصَّلَاةِ الْوَقْتُ فِيمَا بَيْنَ هَذَيْنِقَالَ أَبُو دَاوُد رَوَى سُلَيْمَانُ بْنُ مُوسَى عَنْ عَطَاءٍ عَنْ جَابِرٍ عَنْ النَّبِيِّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فِي الْمَغْرِبِ بِنَحْوِ هَذَا قَالَ ثُمَّ صَلَّى الْعِشَاءَ قَالَ بَعْضُهُمْ إِلَى ثُلُثِ اللَّيْلِ وَقَالَ بَعْضُهُمْ إِلَى شَطْرِهِ وَكَذَلِكَ رَوَى ابْنُ بُرَيْدَةَ عَنْ أَبِيهِ عَنْ النَّبِيِّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ
[Musaddad] elmondta nekünk, hogy [Abdullah bin Dawud] elmondta nekünk, hogy [Badr bin Uszmán] elmondta nekünk [Abu Bakr bin Abu Musa]-nak [Abu Musától], hogy egy kérdező megkérdezte a Prófétát (béke legyen vele) az imák idejéről, de ő nem válaszolt neki semmit, amíg meg nem parancsolta Bilalnak, hogy mondja el a Fajr ima iqamátját, amikor pirkadt. Akkor imádkozott, amikor valaki nem tudta – látta – a testvére arcát, vagy valaki nem tudta, ki van mellette. Aztán megparancsolta Bilalnak, hogy mondja el a Zhuhur ima iqamátját, amikor lemegy a nap, amíg az emberek nem mondták; délután közepe volt, és ő jobban tudta. Aztán megparancsolta Bilalnak, hogy mondja el az Asr ima iqamátját, amikor a fehér nap felkelt. Aztán megparancsolta Bilalnak, hogy mondja el a Maghrib ima iqamátját, amikor lemegy a nap. És megparancsolta Bilalnak, hogy mondja el az Isha ima Iqamatját, amikor a nap vörös fénye eltűnik. Másnap elmondta a Fajr imát, és amikor befejezte, elment, majd megkérdeztük: Felkelt a nap? Aztán elmondta a Zuhr imát Asr időben az előző napon, és az Asr imát, amikor a nap sárgára vált, vagy azt mondta, délután van. És a Maghrib imát, mielőtt a piros fonal fénye lenyugszik, és az 'Isha imát az éjszaka harmadáig. Aztán megkérdezte: 'Hol van az a személy, aki az imaidőpontokról kérdezett? Az idő e két időpont között van.' Abu Dawud azt mondta: [Szulejmán bin Mózes] narrálta [Athától] [Dzsabirtól] a Prófétától, Sallallahu Alaihi Wasallamtól. A Maghrib imában, ahogy fentebb említettük, azt mondta; aztán az Isha imát, némelyek azt mondják, hogy az éjszaka harmadáig, míg mások azt mondják, hogy az éjszaka közepéig. Hasonlóképpen [Ibnu Buraidah] mesélte el [apjától] a prófétától sallallaahu alaihi wasallam.
Imam Abu Dawud : 335
حَدَّثَنَا عُبَيْدُ اللَّهِ بْنُ مُعَاذٍ حَدَّثَنَا أَبِي حَدَّثَنَا شُعْبَةُ عَنْ قَتَادَةَ سَمِعَ أَبَا أَيُّوبَ عَنْ عَبْدِ اللَّهِ بْنِ عَمْرٍوعَنْ النَّبِيِّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ أَنَّهُ قَالَ وَقْتُ الظُّهْرِ مَا لَمْ تَحْضُرْ الْعَصْرُ وَوَقْتُ الْعَصْرِ مَا لَمْ تَصْفَرَّ الشَّمْسُ وَوَقْتُ الْمَغْرِبِ مَا لَمْ يَسْقُطْ فَوْرُ الشَّفَقِ وَوَقْتُ الْعِشَاءِ إِلَى نِصْفِ اللَّيْلِ وَوَقْتُ صَلَاةِ الْفَجْرِ مَا لَمْ تَطْلُعْ الشَّمْسُ
[Ubaidullah bin Mu'adz] azt mondta nekünk, [az apám] azt mondta nekünk, [Syu'bah] a [Qatadah-tól], hogy hallotta [Abu Ayyubot] [Abdullah bin Amru-tól], Shallallahu Alaihi Wasallam Prófétától, hogy ő azt mondta: „A Zuhr ideje addig tart, amíg az Asr ideje el nem jött, az Asr ideje addig tart, amíg a nap nem sárgul, a Maghrib ideje addig tart, amíg a piros lámpa nem nyugszik le, az Isha ideje éjszaka közepéig tart, és a Fajr ima ideje addig tart, amíg a nap nem kel fel”.
Imam Abu Dawud : 336
حَدَّثَنَا مُسْلِمُ بْنُ إِبْرَاهِيمَ حَدَّثَنَا شُعْبَةُ عَنْ سَعْدِ بْنِ إِبْرَاهِيمَ عَنْ مُحَمَّدِ بْنِ عَمْرٍو وَهُوَ ابْنُ الْحَسَنِ بْنِ عَلِيِّ بْنِ أَبِي طَالِبٍ قَالَسَأَلْنَا جَابِرًا عَنْ وَقْتِ صَلَاةِ النَّبِيِّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فَقَالَ كَانَ يُصَلِّي الظُّهْرَ بِالْهَاجِرَةِ وَالْعَصْرَ وَالشَّمْسُ حَيَّةٌ وَالْمَغْرِبَ إِذَا غَرَبَتْ الشَّمْسُ وَالْعِشَاءَ إِذَا كَثُرَ النَّاسُ عَجَّلَ وَإِذَا قَلُّوا أَخَّرَ وَالصُّبْحَ بِغَلَسٍ
[Muszlim bin Ibrahim] elmondta nekünk [Szájbáh]-nak [Szád bin Ibrahim]-tól [Muhammad bin Amru-tól, nevezetesen Ibn Al Haszan bin Ali bin Abu Talib-tól], hogy azt mondja: Megkérdeztük [Dzsabirt] Sallallahu Alaihi Wasallam Próféta imaidejeiről, mire azt válaszolta: A Zuhr imát akkor imádkozta el, amikor nagyon meleg volt a nap, az Asr imát, amikor még tiszta volt a napfény, a Maghrib imát, amikor lenyugodott a nap, és az Isha imát; amikor sokan voltak – összegyűltek –, akkor sietett, és ha még mindig kevesen voltak, akkor befejezte, és a Fadzsr imát akkor imádkozta el, amikor ghalász – sötétség az éjszaka végén – lett.
Imam Abu Dawud : 337
حَدَّثَنَا حَفْصُ بْنُ عُمَرَ حَدَّثَنَا شُعْبَةُ عَنْ أَبِي الْمِنْهَالِ عَنْ أَبِي بَرْزَةَ قَالَكَانَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يُصَلِّي الظُّهْرَ إِذَا زَالَتْ الشَّمْسُ وَيُصَلِّي الْعَصْرَ وَإِنَّ أَحَدَنَا لَيَذْهَبُ إِلَى أَقْصَى الْمَدِينَةِ وَيَرْجِعُ وَالشَّمْسُ حَيَّةٌ وَنَسِيتُ الْمَغْرِبَ وَكَانَ لَا يُبَالِي تَأْخِيرَ الْعِشَاءِ إِلَى ثُلُثِ اللَّيْلِ قَالَ ثُمَّ قَالَ إِلَى شَطْرِ اللَّيْلِ قَالَ وَكَانَ يَكْرَهُ النَّوْمَ قَبْلَهَا وَالْحَدِيثَ بَعْدَهَا وَكَانَ يُصَلِّي الصُّبْحَ وَمَا يَعْرِفُ أَحَدُنَا جَلِيسَهُ الَّذِي كَانَ يَعْرِفُهُ وَكَانَ يَقْرَأُ فِيهَا مِنْ السِّتِّينَ إِلَى الْمِائَةِ
Elmondta nekünk [Hafzh bin Umar], hogy [Syu'bah] elmondta nekünk [Abu Al Minhaltól] [Abu Barzahtól], hogy azt mondta; Rasulullah Sallallahu Alaihi Wasallam elmondta a Zuhr imát, amikor lement a nap, és az Asr imát, miközben egyikünk Medina legtávolabbi helyére ment, és visszatért, amikor a nap még tisztán sütött, és én elfelejtettem, mikor imádkozta a Maghrib imát. Nem törődött az Isha ima befejezésével az éjszaka harmadáig. Azt mondja; aztán Abu Minhal azt mondta; éjfélig. A narrátor azt mondta; És nem szeretett előtte aludni, és utána beszélgetni, és elmondta a Fajr imát, miközben egyikünk nem tudta, ki ül vele, amit először tudott, és hatvan-száz verset szavalt.
Imam Abu Dawud : 338
حَدَّثَنَا أَحْمَدُ بْنُ حَنْبَلٍ وَمُسَدَّدٌ قَالَا حَدَّثَنَا عَبَّادُ بْنُ عَبَّادٍ حَدَّثَنَا مُحَمَّدُ بْنُ عَمْرٍو عَنْ سَعِيدِ بْنِ الْحَارِثِ الْأَنْصَارِيِّ عَنْ جَابِرِ بْنِ عَبْدِ اللَّهِ قَالَكُنْتُ أُصَلِّي الظُّهْرَ مَعَ رَسُولِ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فَآخُذُ قَبْضَةً مِنْ الْحَصَى لِتَبْرُدَ فِي كَفِّي أَضَعُهَا لِجَبْهَتِي أَسْجُدُ عَلَيْهَا لِشِدَّةِ الْحَرِّ
Elbeszélték nekünk [Ahmad bin Hanbal] és [Musaddad] is, mindketten ezt mondták: „Elbeszélték nekünk ['Abbad bin 'Abbad], nekünk [Muhammad bin Amru] [Said bin Al Harith Al Ansari]-tól [Jabir bin Abdullah] – mondta –, egyszer imádkoztam a Dhuhr imát Allah Küldöttével, Shallallahu Alaihi Wasallam-mal. Akkor fogtam egy marék kavicsot, hogy lehűtsem őket a tenyeremben, majd a homlokomra tettem, és a hőség miatt leborultam előttük.”
Imam Abu Dawud : 339
حَدَّثَنَا عُثْمَانُ بْنُ أَبِي شَيْبَةَ حَدَّثَنَا عَبِيدَةُ بْنُ حُمَيْدٍ عَنْ أَبِي مَالِكٍ الْأَشْجَعِيِّ سَعْدِ بْنِ طَارِقٍ عَنْ كَثِيرِ بْنِ مُدْرِكٍ عَنْ الْأَسْوَدِ أَنَّ عَبْدَ اللَّهِ بْنَ مَسْعُودٍ قَالَكَانَتْ قَدْرُ صَلَاةِ رَسُولِ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فِي الصَّيْفِ ثَلَاثَةَ أَقْدَامٍ إِلَى خَمْسَةِ أَقْدَامٍ وَفِي الشِّتَاءِ خَمْسَةَ أَقْدَامٍ إِلَى سَبْعَةِ أَقْدَامٍ
Azt mondták nekünk, hogy [Uszmán bin Abu Szjábá] azt mondta nekünk [Abida bin Humaidnak] [Abu Malik Al Aszjá'itól, Sza'd bin Thariktól], [Kaczir bin Mudriktól], [Al Aszvádtól], hogy [Abdullah bin Maszúd] azt mondta; hogy Allah Küldötte (béke és áldás legyen vele) a Dhuhr imát télen imádkozta, amikor az árnyék körülbelül egy-öt láb hosszú, és nyáron, amikor körülbelül öt-hét láb hosszú volt.
Imam Abu Dawud : 340
حَدَّثَنَا أَبُو الْوَلِيدِ الطَّيَالِسِيُّ حَدَّثَنَا شُعْبَةُ أَخْبَرَنِي أَبُو الْحَسَنِ قَالَ أَبُو دَاوُد أَبُو الْحَسَنِ هُوَ مُهَاجِرٌ قَالَ سَمِعْتُ زَيْدَ بْنَ وَهْبٍ يَقُولُ سَمِعْتُ أَبَا ذَرٍّ يَقُولُكُنَّا مَعَ النَّبِيِّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فَأَرَادَ الْمُؤَذِّنُ أَنْ يُؤَذِّنَ الظُّهْرَ فَقَالَ أَبْرِدْ ثُمَّ أَرَادَ أَنْ يُؤَذِّنَ فَقَالَ أَبْرِدْ مَرَّتَيْنِ أَوْ ثَلَاثًا حَتَّى رَأَيْنَا فَيْءَ التُّلُولِ ثُمَّ قَالَ إِنَّ شِدَّةَ الْحَرِّ مِنْ فَيْحِ جَهَنَّمَ فَإِذَا اشْتَدَّ الْحَرُّ فَأَبْرِدُوا بِالصَّلَاةِ
Azt mondta nekünk [Abu Al Walid Ath Thayalisi], hogy [Syu'bah] azt mondta nekem [Abu Al Hasan], Abu Dawud mondta; Abu Al Hasan, azaz Muhajir azt mondta; Hallottam [Zaid bin Wahbot] mondani; Hallottam [Abu Dharrt] mondani; Egyszer Sallallahu Alaihi Wasallam Prófétával voltunk, amikor a müezzin éppen az imára hívást akarta elmondani, ezért azt mondta: „Várjatok, amíg a meleg idő enyhül – hideg lesz –”, majd a müezzin éppen az imára hívást akarta kimondani, majd azt mondta: „Várjatok, amíg a meleg idő enyhül – hideg lesz –” kétszer-háromszor elmondta, amíg meg nem láttuk egy domb árnyékát, majd azt mondta: „Valóban, maga a hőség a tűz lehelete, Jahannam, majd ha a hőség nagyon intenzív, hűtsétek le magatokat imádkozással”.